Olasz út 2017

Május 18-án hajnali 4 órakor indultunk el Miskolcról Olaszország felé.
Megérkeztünk délután 4 óra tájt Caorle-ba ahol az állandó szálláshelyünk volt. A tengerpart egészen közel volt, ezért első nap elsétáltunk és a fárasztó, hosszadalmas út után fényképeztünk és fürödtünk a tengerben.
Május 19-én Padova volt az első állomás. Csodás idő volt. Váratlan program alakult ki a csapat számára, mert egy téren pár rendőr éppen előadást tartott néhány fiatalnak és minket is odahívtak. Egy speciális szemüveg segítségével mutatták meg nekünk, milyen, ha valaki ittas állapotban van, majd egy kanyargós úttestet ábrázoló szőnyegen kellett végigmenni a rajzolt út mentén a szemüveget viselve. Nagyon érdekes volt és igazán kedvesek voltak az olasz rendőrök, a csapat nagyon élvezte az egész prezentációt. Ezután a padovai egyetemre mentünk, amely 1222-ben épült. Nagyszerű és részletekkel gazdag idegenvezetésünk volt, amit tanárnő fordított le nekünk. Megebédeltünk, majd tovább indultunk Velencébe, ahol a program városnézés volt.
Május 20-án Caorle városában reggel elmentünk a piacra, majd este egy igazi olasz misére ülhettünk be. Nagyon szép volt a szentmise és jó érzés volt olyan messziről, más nemzetiségű emberekkel együtt imádkozni az Úrhoz.
Ezen az estén a csoport együtt vacsorázott egy pizzázóban és nagyon jó hangulat volt az utolsó estének is Olaszországban.
Május 21-én vasárnap reggel indultunk haza és útközben megálltunk Triesztben egy tengerparti kastélyban, ahol többek között Maria Terézia és fia ll. József is nyaralt.
Igazán jó hangulatú volt az egész kirándulás és a csapat is jól összebarátkozott.
Köszönjük szépen Kulcsárné Gál Beáta tanárnőnek a szervezést! Ha neked is kedved támad bejárni Olaszországban ilyen fantasztikus helyeket ne hagyd ki a legközelebbi utazást!

 

Az iskolai kirándulásokra minden tanár egy kicsit aggódva készül. Mindamellett, hogy egy-egy ilyen alkalommal szeretnénk minél több élményt biztosítani tanulóinknak, és hogy a gyerekekre a legjobban szeretnénk vigyázni, az iskola jó hírét is kell vinni a világba, fontos, milyen képet mutatunk magunkról. Egyházi gimnázium révén ez a külső elvárás még nagyobb.

Éppen ezért szerettem volna hozzátenni a beszámolóhoz ezt a néhány sort, hogy aki ellátogat a honlapra, megtudja, milyen büszkeség volt ezzel a 36-fős gyerekcsapattal Olaszországban lenni. Ahol csak lehetett, megdicsérték őket! A szálláson azért, mert betartották a házirendet és nagyobb tisztaságot hagytak maguk után, mint eddig bármelyik gyerekcsoport. A buszon azért, mert fegyelmezettek voltak és nem szemeteltek. A Pádovai Egyetemen nemcsak azon ámultak el, hogy milyen csendben figyeltek, de azt is megjegyezték, hogy milyen szépek a magyar gyerekek!

Mi, kísérő tanárok, pedig annak örültünk, hogy minden határidőt betartottak és mosolygósan, vidáman fogadtak minden programot: pedig az egyik nap csupán városnézés közben 21.000 lépést tettünk meg!

A legfelemelőbb viszont a közös miselátogatás volt, ahol külön üdvözölték iskolánkat, diákjaink pedig a hívek közé beolvadva követték az idegen nyelven folyó szertartást.

Ezért érdemes nekünk, tanároknak, kitartani és küzdeni a gimnázium által felvállalt értékek megvédése mellett, mert ilyenkor láthatjuk az iskolai környezet és a nevelés pozitív hatását.

A szülőknek pedig köszönet azért, hogy velünk együttműködve segítik hozzá gyermekeiket, hogy keresztény, intelligens európai polgárrá váljanak!